A téma iránt érdeklődők a Spottr nevű oldalon megtekinthetik "Mastre Nostrum" fedőnevű balcsis sorozatomat. Jó csobbanást hozzá!
2012. július 31., kedd
2012. július 24., kedd
Montenegró I.
Prológ
0. nap
1. nap
2.nap
3.nap
Ezzel
a nyaralással eredetben egyáltalán nem kalkuláltunk. Az Egyetemen dolgozó unokaöcsém
május végén hívott fel azzal, hogy akadna még néhány szabad hely az általuk szervezett
montenegrói útra. Tekintve, hogy tenger mellett már rég jártunk, nyárra
más programunk nem igazán akadt, plusz az utazás árát is elég felhasználóbarátra
szabták, nem sokat gondolkodtunk, hogy rábólintsunk-e.
Indulás
hajnali kettőkor. Nehezen tolerálom a hosszas buszozást, így egy részét legalább
alvással ki tudtam bekkelni. Menetidőre 13-14 órát prognosztizáltak, a vége erős
18 óra lett. Nem esett jól.
Bosnyák barátaink ha már versenyképes aszfaltcsíkkal nem igazán tudtak szolgálni, legalább festői tájat kínáltak cserébe. Elég egyoldalú deal, de valamit valamiért.
Hurrá
nyaralunk! Délelőtt előirányzatként gátlástalan, csobbanással egybekötött, napbarnítós semmittevés. A gépet szigorúan nem viszek…Khhmm, vagy mégis? Csak nem bírok
magammal. A délutáni bicseléskor már kattog a zár. A part kavicsos, és - előítéleteinkkel szemben - nem
koszosabb az adriai átlagnál. Hátunk mögött hegyek, szemben látványelemként olajtartályok,
a víz optimális, a nap süt. Tűrhető az egyenleg. Este városnézés. Nem egy
bravúrkategória, de strandtól a kikötőig vezető sétányon pezseg az élet.
Közfelkiáltással
cél az ulcinj-i homokkal borított 12 km-es megastrand. A homok nem az a
filmbéli fehér, hanem az iszapszínű balatoni. Papucs nélkül éget mint a rezsó.
A napernyők, amíg a szem ellát. Társaságunk kellemes (úgy általában is), a sekély és langymeleg víz
már annál kevésbé. A szürke homok a fülünkből is folyik. A bari strand aszem jobb
volt. Tipli van. Ebédként egy közeli albán étterem, ultrajófej pincérrel,
malomkeréknyi plejskavicával, ajándékba kapott palacsintaszerű nemtudjukmivel.
Elégedettre tömött hassal indulunk meg a
város felé. A nap tűzi a nyakunkat, de Ulcinj-nak 3/4 órányi kutyagolás után még
híre-hamva. Egy helybeli legnagyobb döbbenetünkre jelzi, hogy még félúton se
járunk. Taxit ajánlja figyelmünkbe. Némi ódzkodás, de aztán csak leintünk
egyet. Ha ezt előre tudjuk: 3 euróért szó nélkül elvisz minket. Tökjó!
A
városba érve épp szól a müezzin, az öbölben nagyüzem a strandon. Az útikönyv
szerint a fellegvár a kötelező gyakorlat. Tényleg. Hangulatosak ezek a
sikátorok, szép a kilátás. Nekünk bejött. A jóval hosszabb visszaút 4 euró. Furák ezek a taxiórák, de amíg ilyen összegeket mutatnak, bánja fene.
Fakultatív
programként Kotori-öböl becélozva. A kirándulás ára olyan baráti, hogy le se
merem írni. Oda(meg vissza)út a szorosan a tengerpart mellett. Hát nem csúnya!
Az
öbölben aztán Risan, Perast, meg Kotor városa véve szemügyre. Nem győzünk betelni. Hegyekkel
körbeölelt ékszerdobozok. Ha csak ezt nézzük meg már akkor megérte volna. (unokaöcsémre
egyre gyakrabban gondolunk hálás szívvel)
Kotor
utcáin hosszabb random városnézés. Csípem ezt a kőfalas, szűk utcás fílinget. A
kaját azért elég vastag áron mérik – jó indikátora, hogy nem csak nekünk szimpi a hely.
Hazafelé
félórás villámlátogatás a Montenegró turisztikai főcsakrájában Budván. Kár érte, volna itt mit nézni. Utána még egy rövid
távfotó a Sveti Stefan nevű luxus szálloda szigetről. Odafele szebb lett volna. Párás levegő, használhatatlan fények, de kisebbségi fotósként ezt csak magamban
jegyem meg.
Este
már sehová, azért hosszú nap volt. Lazulásként Harry Hole kalandjai.
Montenegró folyt
köv.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)