Biztos akad néhány belémkötnivaló, de hogy naprakész lennék,
azzal aztán senki sem vádolhat! A Millenáris képek ugyanis másfél, az őszi képek pedig erős fél év késéssel futottak be, ezekhez képest a téli
képekkel május végén (pimf három hónapos spéttel) előhozakodni igazán semmiség.
Ha némi jóindulattal pozitívumot akarnék keresni, akkor a
trendből kiolvasható enyhén javuló tendenciát említhetném. Khmm. Na, nem mintha ennek
olyan véresen komoly jelentősége volna, de így, fél lábbal az előnyári szezonban havas
fotókkal haknizni azért mégis biztos fura.
Még akkor is, ha az idén februári zima sokat tett azért,
hogy még jó darabig emlegessük. Pedig egész biztatóan indult. Egy mínuszokkal
töltött nyúlfarknyi novemberi liezon után ugyanis határozottan langymeleg december-január jött szembe, amit én a magam részéről (stílszerűen) melegen üdvözöltem.
Persze szentestére a gyermeki romantikus énünk titokban azért
rendre epedve várja a fehér pelyheket, amik ha aztán meg találnak érkezni, a
másnapi rokonlátogatás meg hólapatálos során a felnőtti énünk már inkább a
pokolba kíván. Idén (ok tavaly) fehérkari elmaradt, de úgy a tél egész
viszonylatában en bloc a hóesés is.
Mivel a tárgyi évszak kétharmadát ilyen szépen letudtuk, és márciusig meg
már csak pár hét volt vissza, épp komolyan elkezdett a téli ruhatáram tavaszira
történő cserélése foglalkoztatni. Aztán csakhamar kiderült, ezt bizony szépen elkiabáltam, ugyanis
pár nap alatt olyan hószakadással körített csontrepesztő hideg lepett el bennünket, hogy az egy nagy kövér, jéggé fagyott zárójelbe tette az egész addigi jó időt.
Próbáltam felmentést adni, de még ezzel együtt is
nehéz volt a gondolattól szabadulni, hogy itt nem valamiféle kompenzációs mechanizmusról van-e szó. Ahelyett ugyanis, hogy az időjárás - ahogy az egy jólnevelt télhez illik - egyenletesen
adagolta volna a hideget, a nagy részét szépen végiglazsálta, hogy aztán tavasz előtt „bazzeg nem is volt még hideg!” felkiáltással észbe kapjon és koncentráltan
nyakunkba zúdítsa az egész évszakra előirányzott penzumot.
Ebben a sarkköri hidegben a földgázt a körülményekhez képest addig csak szolidan majszolgató kazánunk hirtelen olyan féktelen zabálásba kezdett mint egy karbantartáshiányos MIG turbina, de még így is csak erőlködve tudta a komfortzónán belül tartani a lakásunk hőmérsékletét.
Ilyen feltételek mellett - jól felfogott önvédelmi okokból - a többség igyekezett
a szabadban töltött időt minimalizálni. Egy darabig bennem is viaskodott a
fotós kontra szobameleg kényelem csábítása, végül aztán csak győzött az előbbi, ezért a térdig érő hóval és a hipotermiával dacolva csak nekiindultam a panelnek...
:) Jó a duma, annyit bírok nevetni. :)
VálaszTörlésEgyébként hasonlón rágódtam, nekem is itt van egy csomó őszi-téli kép...de most kezdjem feltölteni? :) Első 4 a favorit. :)
Na ja. Fotós kontra szobameleg. Az játszik nálam is. :)) Általában el is dől hamar. :D Kafa az anyag.
VálaszTörlésJobb későn mint soha :-)
VálaszTörlésTetszenek a képek!