2011. április 29., péntek

Kompakt először

Ahogy az utolsó bejegyzésben ígértem, ezúttal néhány Canon G12 névre hallgató jövevénnyel készült fotóval hozakodok elő (az új családtag születési súlya 355 gramm, kicsit később érkezett, mint vártam, de mindketten jól vagyunk)

Dohányzó sarok

munkahelyem egy korábbi alkalommal már modellkedett nekem, és most újból volt oly szíves rendelkezésre állni. A nevezett helyszín konkrétan a dohányzásra kijelölt sarok, amely a (kollégáim tüdőpotenciáljának köszönhetően) figyelemreméltó mennyiségű csikket látott már elhamvadni.


Nem túl számos fotóm készül színesben, de a piros-fehérben pompázó lángosozós székek azt hiszem megérdemlik a kolort. Ezek a retró utánérzésű ülőberendezések talán még önmagukban is megérnének egy fotót, de a Fintás árnyékolókkal alkotott kontrasztjuk, valamint (világítástechnikai érdekességként) a kapcsolódó árnyékok szertelensége végképp meggyőzött, hogy ennek memóriakártyán a helye.

Egy oda – egy vissza


Focimeccsre készülődtem, és mivel épp pár napja érkezett, gondoltam magamhoz veszem a kis Canont is, hadd ismerkedjünk, meg hát egyébként is, sosetunni, ugye?!
És csakugyan. Odafele készült a fenti (felüljáró alulnézetből), retúrba meg az alant (alig csinálok színest mi?).
A meccs egyébként 1:1 lett, ami nekem pont ideális (Kiss Laci edzőpajtásnak bezzeg az állásába került), én ugyanis sajátos kegyelmi helyzetemből kifolyólag a Pécs és a Kozármisleny góljának egyaránt örülni tudtam. Így szép a világ, egyébként meg hajrá MTK!


„Tócsa, tócsa rengeteg…”

Kiefer Béla fotósbarátomnak az első esőcseppek megjelenésével bizsergésnek indul az exponálósujja, a zuhé elmúltával aztán kapja is nyakába várost és indul a nagyüzemi tócsaprojekt. Én ilyen szorgalmas nem vagyok, tócsák után ugyanis direktbe nem megyek, de ha utamba esik, azért néha bepróbálkozok én is.


Hazafele battyogva így volt ez legutóbb is. A szembejövő tócsák " tükröződvénye” ezúttal viszont nem bizonyult túl érdekesnek, ezért némi lesbenácsorgással próbáltam bevárni az akármit, szóval bármit, ami érdekessé tehet egy egyébként minden tekintetben közönséges tócsát.
Némi várakozás után végül egy oviból hazaigyekvő gyerek, majd pedig egy bociszemű Twingo félszeme segített ki. Az igazat megvallva az utóbbinál eredetben egy tócsán átlépő krapek lett volna a célpont, de ő aztán olyan gyorsan lépett (hát egen, a korábban emlegetett kioldási késedelmet még szoknom kell), hogy egyből le is maradt a képről, cserébe viszont a kattintás pillanatában jobbról beúszott egy fényszóró. Köszke!


Rákóczi street-photo

Az itt előforduló fotók nagy része nem valószínű, hogy valaha is elkészült volna, ha tükörröfissel kellett volna elkészülnie. Egy kis léha városi ügyintézésre ugyanis nem nagyon cipelek magammal ilyesmit. Kompakt esetében cipekedésről viszont nem beszélhetünk. Nagy igényei egy kompaktnak ugyanis (még akkor se ha bridge) nincsenek. Közepes méretű szappantartó térfogata okán a legtöbb átlagos méretű kabátzsebbel beéri. 


Hogy ekkor épp mit ügyintéztem, az már a múlt ködébe vész, a gép mindenesetre épp a kezem ügyében volt, amikor is a nap szépen szembe sütött, mellettem buszkaraván haladt el, az árnyékhoz tartozó szatyros srác meg épp megfogta a csaj kerekebbik felét. Katt!

A vonat meg vár…

…valahol Szentlőrinc magasságában pályafelújítás okán, a késés alatt én meg ugye – elvan a fotósgyerek ha játszik. Itt példának okájáért épp a halszem opcióval, aztán – párommal a fedélzeten fél óra késéssel – befutó vonatszerelvénnyel.



A vasútállomáson elhúzódó jegyvásárlás közbeni uncsizásból született az alábbi két fotó is.
Sokan háborognak rajta, hogy micsoda illúzióromboló dolog, hogy egy EKF város (khmm…khmm) vasútállomása istállónak ácsolva fogadja az érkezőket. Hátja, pedig ha tudnák, hogy ilyen fotógén.
Ha már szóba került, akkor érdekességképpen - második kép jobbján az ezt megelőzően a jegyvásárlást bonyolító párom figyelhető meg.



Pittypangolás

Tudom-tudom, itt-ott kiégett, egyébként meg különben is elég amatőr, de nekem egyrészt azért valamiért bejön, másrészt meg ez is G12-vel. Használata folyt köv!


7 megjegyzés:

  1. Nagy érdeklődéssel vártam ezt a posztodat, és igazán csak azt mondhatom, hogy az ilyen gépek megtalálják a megfelelő gazdát, és élni kezdenek. Erre valók, és le is pippantják ilyenkor a drága nagy masinákat, épp azért, amit Te is mondasz, hogy még bálba menet is nálad lehet. További jó örömködést kívánok nektek, és jó volt olvasni is a kommentejeidet :)

    VálaszTörlés
  2. Ez a masina KELLETT Neked! :) Szuperek a fotók. őszintén szólva így weben keresztül nem is érzem, hogy minőségileg elmaradna a tükrös mellett. a pillanatok, fények, színek, árnyékok nagyon is rendben vannak és ez itt a lényeg. meg az, hogy ez a poszt meg sem születhetett volna, ha nincs ez a kis géped. további hasonlóan szép fotókat kívánok!
    És ezúton köszönöm a sok kommentedet a blogomon.

    VálaszTörlés
  3. Péter, nagy méretben sem marad el. A 10 MP sok mindenre elég, főleg, ha RAW alól történik a kidolgozás. Gyorsaságban és néhány egyéb másban szolgáltat kevesebbet. Nem készít 3 képet 1 mp alatt, kicsit lassabb az autófókusz, néhány beállítás nehézkesebb, de ha hozzá szoksz, ezeken könnyű túllépni, és a korlátokat megismerve, azokon belül hatékonyan mozogni.
    Zsolt, az expozíció késést is ki lehet küszöbölni. Mondjuk, rögtön el kell felejteni a hirtelen adódó, de rövid ideig tartó események megfogását, mert arra alkalmatlan. Be kell előre készülni a lehetséges képre, kiválasztani a pontot, hová fókuszáljon, belőni az expót, és a kioldógombot félig nyomva tartva (néha bizony akár percekig is) kivárni a kellő pillanatot, és akkor lenyomni teljesen. Ez esetben minimális, szinte semmi a kioldási késleltetés. Lásd a legutóbbi posztom képsorozatát.

    VálaszTörlés
  4. Köszik! Én is úgy érzem, hogy remek döntés volt ez a vétel. és ha mindezt előre tudom, már sokkal korábban megléptem volna. A képminőség tényleg meglepően jó. Gondos felvételezés közben, - ahogy János is mondta - simán megüti a régi 350-es színvonalát. Igen, a kioldási késedelemre valóban ez lehet a megoldás. Eleinte fura volt, de mostanra egész hozzászoktam.

    Ezúton is elnézést kérek tőletek, hogy ilyen ritkásan (és egyben tömbösítve) írok képeitek alá. Azért ha tehetem követem a blogokat, de írni már ritkábban van időm. Azért igyekszem majd..

    VálaszTörlés
  5. Ebből is kitűnik, hogy elsősorben nem a gép készíti a képet, hanem a fotós.
    Az utolsó kettő különösen jó lett szvsz!
    (És egy pocsolya sosem lehet unalmas. ;-))

    VálaszTörlés
  6. De jó! Én is vártam már!
    Hát az első tócsás a gyerkőccel az abszolút favorit! :)
    Kiefert emlgetted s az jutott eszembe az ő képeit nézegetve az ember azt hinné Pécsen állandóan van valahol nagy zuhé, ami után óriás vízlelő helyek hömpölyögnek. :)
    Klassz képek, az első még nagyon tetszik - jó hogy elfér a zsebedben ez a szppantartó méretű. :)
    Örülvén, hogy mégsenem veszett el minden képem, én is megpróbálok egy hasonló posztot készíteni, mármint a kis géppel készült fotók egy csokrát megmutatni. :)

    VálaszTörlés
  7. "Pécsen állandóan van valahol nagy zuhé, ami után óriás vízlelő helyek hömpölyögnek"

    :) Hihi

    A fotókat kíváncsian várom! ;)

    VálaszTörlés